Az irezumi eredete és története

Az irezumi a japán tetoválás hagyományos formája, amely gazdag történelemmel és kulturális jelentőséggel bír. A irezumit bonyolult és részletgazdag minták jellemzik, amelyek általában elmesélnek egy történetet, vagy szimbolizálják az egyén életének fontos eseményeit vagy személyeket.

Az irezumi elnevezés fordításban tinta bevitelt, vagy testdíszítést jelent. A tetoválások jellemzően az egész testet beborítják, merész vonalakkal és finom árnyékolással. A témák a természettől, például virágoktól és állatoktól a mitológiai lényekig és történelmi alakokig terjednek. A népszerű motívumok közé tartoznak például a sárkányok és a főnixek, amelyek az erőt, a bátorságot és a jó szerencsét képviselik. Ezenkívül az irezumi gyakran erőteljes szimbólumokat, például kígyókat és tigriseket alkalmaz, amelyekről úgy tartják, hogy megvédik viselőjét és szerencsét hoznak.

A ma is ismert irezumi az Edo-korban kezdett kialakulni, a 17. század elején.

Az Edo-korszakig egyes tetovált jeleket még mindig büntetésként használtak, azonban ezzel párhuzamosan megjelent az irezumi, mint egy dekoratív és tiszteletre méltó művészeti forma.

Az irezumi viselése egyfajta „törekvés” az élet céljaira.

Kialakulását többek közt a “woodblock” művészekhez (ez direkt fordításban így hangzik: fatömb művészek – szerk.) kötik. A test díszítésére elkezdték ugyanazokat az eszközöket használni, mint a fatömbök megmunkálására, továbbá egy egyedi tintát alkalmaztak, amit Nara tintának neveztek. Ennek a tintának van egy sajátossága: a bőr alá kerülve kékes-zöld színűvé válik.

A hagyományos irezumi tetoválás elkészítésének folyamata időigényes és fájdalmas, mivel a mintát kézzel ütögetik a bőrbe, például fa nyéllel és selyemszálon keresztül rögzített fém tűkkel. A folyamat több évet is igénybe vehet, így a tetoválás folyamata alatt a tetováló és a tetovált között mély bizalmi kapcsolat alakul ki. A tetoválás elkészítésének a végén, a tetoválómester (horishi) aláírása is a bőrre kerül.

Az Edo-kort követő Meidzsi-korszakban (1869) az addig a világtól elzárkózó Japán, nyugati mintájú modernizációba kezdett, ezzel együtt pedig betiltotta a tetoválásokat. 

A tetoválást 1945-ben legalizálták a megszálló erők, de megőrizte a bűnözéssel azonosított jelképét.  A hagyományos japán tetoválásokat sok éven át a Yakuzahoz, a japán maffiához kapcsolták.

Yakuza és az irezumi

Sokáig az irezumit a Yakuzával (Japán maffia) hozták kapcsolatba. A Yakuza eredete nem tisztázott, de vélhetően indulása ugyanarra a korszakra tehető, amikor az irezumi is útjára indult, azaz az Edo-korszakra. Ahogy több más banda, úgy a Yakuza is kialakított egy egyedi tetoválási stílust. A Yakuza szamuráj tetoválások nagyon népszerűek, mert azt mutatják, hogy létezik az egyén szívében egy harcos, aki nem hagyja, hogy a félelem megváltoztassa döntéseit.

A Yakuzák úgy gondolták, hogy minél erősebb a fájdalom, annál nagyobb a tag elkötelezettsége a csoport és az ügy iránt. Ez az egyik oka annak, hogy a Yakuza tetoválások az egész testet lefedik.

Még ma is sok japán cég diszkriminál mindenkit, akinek látható tetoválása van. 

A japán cégek nem adnak munkát annak, akinek tetoválása van, mert Yakuza banditának fogják tekinteni.

Modern tetoválások Japánban

A modern tetoválásokat Japánban többnyire a nyugati tetováláshoz hasonló módon készítik. Ellentétben a hagyományos irezumival, ahol a tervezést többnyire a művészre bízzák, a vásárlók maguk választanak egy designt és eldönthetik, mit szeretnének.

Bonyolult és részletgazdag dizájnjától az erőteljes szimbólumokig az irezumi ma is az önkifejezés népszerű formája Japánban, amely az egyén egyedi értékeit és hiedelmeit tükrözi.